Suger apát
| Suger apát | |
 | |
| Suger apát szobra a Louvre-ban, Nicholas Bernard Raggi alkotása, 19. század | |
| Született | 1080[1][2][3][4] Chennevières-lès-Louvres |
| Elhunyt | 1151. január 13. (70-71 évesen)[5][3][4] Saint-Denis |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | apát (abbey of Saint-Denis) |
| Halál oka | malária |
| Sírhelye | Saint-Denis-székesegyház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Suger apát témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Suger apát, franciául: Suger de Saint-Denis (1081 – 1151. január 13.) teológus, bencés szerzetes, adminisztrátor, író, politikus, építész, kortársai ötvösként is említették. VI. és VII. Lajos királyok tanácsadója, a királyi hatalom központosításának fő támasza. Jelmondata: „Novum contra usum” (Az új a megszokottal szemben) volt.[6]
Életpályája
[szerkesztés]Fiatalon, a 12. század első évtizedében került Saint-Denis-apátságba, 1122-ben apáttá választották. 1127-től reformálta meg az apátságot. VII. Lajos tanácsadójaként közreműködött a király és Aquitániai Eleonóra házasságának létrejöttében, később pedig igyekezett a válásuk ellen hatni. Történeti munkái közül a legfontosabb VI. Lajosról szól, de saját tevékenységéről is két könyvet írt.
Nevéhez fűződik a Saint-Denis-i Saint-Denis-székesegyház átépítése, amelynek során tulajdonképp megteremtette a gótikát. A neustriai építészetből vett elemekkel olyan építészeti rendet teremtett, ami megfelelt teológiai-művészeti nézeteinek, nevezetesen annak a fénymisztikának, ami Suger nyomán az egész gótikus művészetet áthatotta. E nézeteit Az igazgatásról és A felszentelésről című munkáiban fejtette ki. Hatott rá Dionüsziosz Areopagitész.
Saint-Denis átépítésével nemcsak elviekben alapozta meg a gótikát. A templom hagyományos keletelt tájolása a fény, vagyis Isten szolgálatában áll úgy, hogy a felkelő nap a szentélyt világítja meg, a lemenő pedig a nyugati főhomlokzatot. A szentély elrendezését ezért úgy oldotta meg, hogy minél több fény beáramolhasson: megmagasította a boltozatokat, de úgy, hogy közben szerkezetüket is megmásította (bordás boltozat). Változtatott a nyugati homlokzaton is: hármas kapuzat (utalás a Szentháromságra), rózsaablak, függőleges tagolás. A fény poézisét a főhajóba is szerette volna bejuttatni, de halála miatt erre nem került sor, csak sejthetni lehet írásai alapján, hogy a csarnokteret tartotta megfelelőnek ahhoz, hogy mindenki átérezze a liturgiát. Suger apát példaképe Salamon, a Templom építője volt, s vezéreszméje a dilectio decoris domus Dei, az Isten házának szépségében való gyönyörködés.[7] Bár ő maga egyszerű és mértékletes volt, a kolostort fényűző módon alakíttatta át.
Clairvaux-i Szent Bernát élesen bírálta Suger apátot és az első gótikus templom pompáját.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ British Museum person-institution thesaurus. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Structurae (angol, francia és német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Babelio (francia nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
- ↑ Újlaki, Gabriella. „A látványelvűség és a Kunstwollen” (html). Polanyiana 1993 (3). (Hozzáférés: 2008. szeptember 27.)
- ↑ Eco, Umberto. „A középkor esztétikai fogékonysága”. Jelenkor. [2007. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 27.)
- ↑ Sághy, Marianne: Új európai dinasztiák, in Európa ezer éve: A középkor. Szerk. Klaniczay Gábor. Budapest: Osiris. 2005. = Osiris tankönyvek, ISBN 963 389 820 X, ISBN 963 389 819 6 , I. kötet, 249. oldal
Források
[szerkesztés]- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Georges Duby: A katedrálisok kora, Bp., 1984. p 93-105.
- Marosi, Ernő. A középkori művészet történetének olvasókönyve [archivált változat]. Balassi Kiadó [1997]. Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 27. [archiválás ideje: 2008. október 1.]
További információk
[szerkesztés]- Herbert, Zbigniew. „A gótika születése” (html). Új Ember LXIV (4). [2012. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 27.)
